Hatmillió sertés országa

„De kiderült: nem akármilyen disznókról van szó, az ország jövője rajtuk áll vagy bukik. Érdemes is beléjük fektetni a pénzt, jobban, mint a gyerekekbe, akik csak pusztítják a kenyeret, de hosszú ideig a világon semmi haszon nincs belőlük. Fontos is, hogy mihamarabb inasnak álljanak, és ne szaporítsák feleslegesen a gimnáziumi és egyetemi ingyenélők számát. Érthető, hogy jövőre az iskolákra kevesebbet szánnak, míg a szarvasmarha tartók dupla annyit kaphatnak, mint idén. Utóbbi ellen semmi kifogásom.

A mezőgazdaság tényleg húzóágazat lehet, más kérdés persze, hogy ki él meg belőle. Flier János és Mészáros Lőrinc mindenesetre igen, már csak azért is, mert Flier a földbérlet pályázatokon tízszer annyi területet nyert el, mint a kiosztott átlag, Mészáros meg még ennél is sokkal többet. Nem vitás, tízszer olyan jó pályázatot írhattak, mint más. Az uniós pénzekből is érkezett a marhatelep megnyitásához közel félmilliárd. Még szerencse, hogy nem hátráltunk ki olyan gyorsan az unióból, ahogy házelnök úr javasolta, a marhákról és a sertésekről sajnálatos módon elfeledkezve. (...)

Más jele is van annak, hogy az emberjóléti támogatások helyett most a sertésjóléti támogatásokra koncentrál a kormány. Míg egyéb civil szervezetekre hajlamosak rendőrt küldeni, a sertésjólét érdekében például a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületével külön megállapodást kötött a tárca. Meg is volt az eredménye. »A mangalica fajtát a kihalás széléről sikerült visszahozni« – mondta meghatottan az államtitkár. A szegényekkel több volna a macera. Különben is: milyen snassz lenne, a szegénytelepeket nemzeti színű szalagot átvágva, a hódolók népes gyűrűjében felavatni.”